Nyitólap Zöld Óvodai Élet

Összefoglaló a 16. Nemzetközi Óvodapedagógiai Konferenciáról

„Zöld erdőben jártam”
Óvodás gyermekek ismerkedése az erdő élővilágával

Óvodánk, a Nagykanizsa Központi Rózsa Óvoda – Attila Tagóvoda szervezésében idén már 16. alkalommal vártuk az érdeklődő kollégákat a Nemzetközi Óvodapedagógiai Konferenciára. Témánk: „Zöld erdőben jártam” – Óvodásgyermekek ismerkedése az erdő élővilágával. Örökös Zöld Óvodaként és bázisintézményként kiemelt feladatunknak tekintjük elért eredményeink, tapasztalataink megosztását, széles körben való megismertetését.

A szakmai program ráhangolásaként Jancsi és Juliska történetét tolmácsolta kis mesemondónk, majd egy vidám, dalos–verses összeállítást adtak elő nagycsoportos óvodásaink.

Ezután Farkas Róbertné tagóvoda-vezető köszöntötte a hallgatóságot, kiemelve a természettel, az erdővel harmóniában élő gyermekek nevelésének fontosságát. Csak az a gyermek fogja védeni az erdőt, aki megismeri annak szépségét, csendjét. Ennek egyik terepe lehet az erdei óvoda, ahol döntő szerepe van a pedagógusnak.

Dénes Sándor Nagykanizsa Megyei Jogú Város polgármestere megnyitó beszédében személyes élményeit is megosztotta velünk. Annak idején gyermekeinek szóló meséiben is gyakran felbukkat a kerek erdő, annak lakóival együtt. Véleménye szerint az erdő szeretetét a kora gyermekkorban lehet megalapozni, amikor a család, a szülők is fontos mintát, példát jelentenek az óvónők mellett. A konferencia fővédnökeként kiemelte az egymástól való tanulás lehetőségét ezen a napon.

A szakmai programok sorát a Zalaerdő két munkatársának előadása nyitotta, amelynek címe „Erdei óvoda erdész szemmel”. Az előadást Molnárné Vitális Anikó, a csömödéri Zakatoló Erdei Iskola, és Povics Noémi, az obornaki Nyitnikék Erdei Óvoda szakmai vezetője tartotta. Mindketten tapasztalt erdészként láttak ehhez a munkához, ami nekik is nagy kihívást jelentett, hiszen erdészként nem ezt tanulták. „Anyai ösztönük” azonban átsegítette őket ezen. A kisgyermek először közvetlen környezetét fedezi fel, tapasztalatokat szerez az őt körülvevő világról. Az óvodában aztán spontán és tervezett alkalmak során tágul tovább a világ, s itt kapcsolódhatnak be a munkába az erdészek és az erdei óvoda is. Tapasztalatuk szerint sok a tévhit, a félelem az erdővel kapcsolatosan, s ez egyértelműen az ismeretek hiányában keresendő. Ezért fontos, hogy a gyermekek megismerjék az erdőt, megértsék azt. Kiemelték a mondókák, mesék, versek szerepét ebben a folyamatban, hiszen ezek is rengeteg ismeretet adnak, amit aztán az erdei foglalkozások kézzel foghatóvá tesznek, rendszereznek. Ismertették a foglalkozások felépítését, helyszíneit, a használt eszközöket. A minden érzékszervet aktivizáló játékok (mezítlábas ösvény, tapogatós zsákok, csörgetős-zörgetős játékok, szimatoló, kóstolgató…) felejthetetlen élményt jelentenek a gyermekeknek, akik ilyenkor a legtöbb időt a szabadban töltik. Pozitívan nyilatkoztak az óvónőkről, akik a gyermekeket megfelelően felkészítik a terepi foglalkozásokra. Zárásként elmondták, hogy számukra legfontosabb a szemléletformálás, hitelesség, példamutatás a gyermekek felé. Mai, stresszel teli világunkban az erdei óvoda a természetességével, valódiságával ad megnyugtatást.

A következő előadásban a Puchheimből érkezett Kornelia Sommer, Otilia Laskovska és Anke Simon számolt be a Szöcske Óvoda „természeti napok” programjáról. „Tevékenykedünk az erdőben – Önállóvá válni a természetben” címmel foglalták össze tapasztalataikat. Óvodájuk szerencsés elhelyezkedéséből (mezők, erdő közelsége) kiindulva valósítják meg a helyszíni foglalkozásokat, ahol havonta érkezik hozzájuk erdőpedagógus. Feldolgozott témáik között sok összecseng a hazai gyakorlattal is: „Nyomok a hóban”, „Vadon növő, fogyasztható füvek”, „Élet a mezőn”, „Mi él a patakban?”, „Honos madaraink”, stb. Ők is játékosan motiválják a gyermekeket, mesével, barkácsolással kötik össze az ismeretszerzést. Kiemelt itt is a sokoldalú érzékszervi tapasztalás. Az „erdőnapokat” az óvodától távolabb tartják, a költségek előteremtése számukra sem egyszerű. Szembetűnő viszont, hogy mennyivel szabadabban lehetnek az erdőben a gyermekek, maguk döntik el, mit szeretnének csinálni. Elmehetnek egyedül is felfedezőútra, saját ötleteiket valósíthatják meg (például sátrat építhetnek ágakból). A pedagógus a háttérből figyel, támogat, segítséget nyújt, ha kéri a gyermek. Előadásuk végén kitértek arra is, milyen kompetenciákat fejleszt a terepi foglalkozás, és mennyire erősíti a csoportdinamikát, az összetartozást.

A nemzetközi kitekintést a Magyarkanizsáról érkezett kollégák előadásával folytattuk, „A juhászok nyomában – Szent György napi barangolás” címmel. A Gyöngyszemeink Iskoláskor Előtti Intézmény vezetője, Veszelinov Ibolya, és két óvodapedagógusa, Bata Magdolna, illetve Bicskei Ibolya mutatták be az adorjáni tagintézményükben megvalósult projektet. A szerbiai óvodai programot egészítik ki a környezetvédelemmel, néphagyományőrzéssel, zenei és sporttevékenységekkel. Az adorjáni lakosok még mindig nagyrészt a mezőgazdaságban dolgoznak, így élő terepen ismerkednek a gyermekek az őket körülvevő természeti környezettel. S mivel többen birkatenyésztésből élnek, a juhászok élete a szemük előtt zajlik. Bemutatták, hogyan élnek napjainkban ezen a településen, azt is, hogy ebből mi az, amit az óvodában is feldolgoznak. Módszertani útmutatót adtak a téma megközelítésére, feldolgozására. Az előadást kísérő képek arról tanúskodtak, hogy a lelkes kis csapat remekül érezte magát a juhászok nyomában. A komplex feldolgozás itt is tetten érhető, hiszen versekkel, népi rigmusokkal, dalokkal, népi eszközök barkácsolásával egészíttették ki a terepi foglakozást.

Magyarkanizsa után Nagykanizsa vette át a szót. Pappné Pap Ilona, a Nagykanizsa Központi Rózsa Óvoda Kertvárosi Tagóvodájának pedagógusa tartott képes beszámolót „Kézen fogva a természettel – a nagykanizsai Kertvárosi Óvodában” címmel. Kollektívájuk már 10 éve rendszeresen viszi a nagycsoportosokat erdei óvodába a közeli Csónakázó-tóhoz. Ősszel és tavasszal is visszatérnek, így remek lehetőség adódik az évszakok változásait is nyomon követni a természetben. A tó és környékének élővilága, az erdő, a tanösvény kifogyhatatlan tárháza az élményeknek. Tavasszal egész napos tevékenységet terveznek, kint oldják meg a délutáni pihenőt is. Az óvónők munkáját erdész segíti, aki az erdőgazdálkodásba is bevezeti a gyerekeket. Feldolgozott témáik között az erdő felfedezése, a rét és az erdőszél, a tópart kap hangsúlyt. A kint töltött idő alatt a gyermekek nemcsak ismereteiket bővítik, rendszerezik, hanem alapvető szociális tulajdonságaik is fejlődnek. A fej, a szív, a kéz aktivizálása biztosítja a komplexitást. Végül kiemelte, az erdei óvoda élményt ad, ami „a lelki tartalom kötőanyaga”.

A szakmai nap zárásaként óvodánk képviseletében Horváth Judit „Égig érő tanterem” című előadására került sor. Ő történeti megközelítéssel kezdte, hogyan is jutottunk el napjaink környezeti nevelési gyakorlatához. Már a múlt század eleji oktatáspolitika is fontos szerepet szánt a természet szeretetére nevelésnek. Mondhatnánk, nincs új a nap alatt! Előadása második részében saját élményeit adta át, hiszen ősszel 45 óvodással jártak az obornaki erdei óvodában, három egymást követő napon. A városi környezethez szokott gyermekeknek maradandó élményt jelentett az erdőben bújócskázni, nyomokat keresni, kilátót mászni, dombról lefutni. A barátságtalan idő ellenére a lehető legtöbb időt kint töltötték, változatos tevékenységeket kínálva a gyerekeknek.

A konferencia reményeink szerint valamennyi hallgatóban megerősítette a hitet a környezeti nevelés fontosságát illetően. Példákat, ötleteket adott a hogyan? kérdésekre. Minden előadásban az élmény, a komplexitás, a sokoldalú érzékszervi tapasztalatszerzés jelent meg kulcsszavanként. A különböző területeken dolgozók így hozhatók közös nevezőre, hiszen együtt tevékenykedik óvónő, erdész, erdőpedagógus ugyanazért, a gyermekekért. Ezek a kicsik megismerik, megszeretik s vigyázzák környezetüket, az erdőt. Így remélhetőleg folytatódik az a tendencia is, amiről az erdészek meséltek, hogy tovább nő a hazai erdőállományunk is, és épségben megőrizhetjük az utókor számára.

Farkas Róbertné
a Nagykanizsa Központi Rózsa Óvoda – Attila Tagóvoda vezetője