Nyitólap Zöld Óvodai Élet

Egzotikus állatok a csoportszobában

Három évvel ezelőtt csoportunk ajándékba kapott két darab bengáli botsáskát. Azóta már a harmadik „generációs” botsáskákat neveljük, és nevelésük során rengeteg ismeretet, tapasztalatot szereztünk a gyermekekkel.

Az álcázás nagymesterei: a botsáskák

A botsáskák az egzotikus rovarok családjába tartoznak. Igénytelen, nem kényes rovarfaj. Nappal passzívak, jellegzetesen megmerevedve pihennek a faágakon, leveleken. Igen jól rejtőzködnek, mert nagyon hasonlítanak mind formájukat tekintve, mind színben a terráriumban elhelyezett száraz faágakhoz, gallyakhoz. (A gyerekek nagyítókkal nézegetik, figyelgetik, mikor, mit csinálnak.)

Szűznemzéssel is szaporodnak, 3-4 petét is leraknak naponta a kifejlett egyedek, ezért igen hamar elszaporodnak. (A gyerekek szürke tojásoknak nevezik a petét a színe miatt. Többször előfordult, hogy a szemük láttára keltek ki, álltak lábra a kicsi sáskák.) A „nagyok” ivarérés után 3 hónapig élnek még. (Bizony, volt először rémület, hogy mit csináltunk rosszul, miért pusztultak el a nagyok?És miért vannak jól a kicsik? A Fővárosi Növény- és Állatkert zoopedagógusaitól tudtuk meg, hogy ez az élet rendje!)

Kezdő botsáska-nevelőknek ajánlom:

A terrárium talaja 3-5 cm vastag tőzeg, vagy föld legyen, melyet mindig nedvesen kell tartani. (A gyerekek naponta bespriccelik vízzel, mert így megfelelő páratartalomban részesülnek. A víz hatására mindig nagy nyüzsgés támad a terráriumban, s ez kiváló megfigyelési lehetőség a gyerekeknek. Így láthatják például, hogyan isznak, esznek.) A terrárium kb. 40 cm magas legyen, a tetejét le kell hálózni. (Mi egy sűrű szövésű függönydarabbal fedtük be, mert megfigyeltük, hogy különben elszöknek! Ugyanis szívesen csimpaszkodnak a hálóba, s ha ritka a háló szövése, kibújnak.) A háló azért is fontos, mert ez segít nekik a vedlésben. (Mindig nagy öröm a gyerekek számára, ha felfedeznek a nagyítóval egy-egy elhagyott botsáskabőrt.)

Az etetésük sem bonyolult. A rózsalevelet szeretik a legjobban, de a szeder-, málna-, tölgy-, juharlevelet is kedvelik. (A gyerekek rendszeresen gondoskodnak róluk, hozzák a leveleket, ők dobják be, s szedik ki a bátrabbak az elszáradt, megrágott régieket.)

A terrárium tisztántartásánál figyelembe kell venni, hogy a földet vagy tőzeget nem szabad cserélni, mert akkor oda az utánpótlás, hisz ezzel a petéket is kidobjuk. Ezért javaslom csak az üveg tisztítását.

A „nemszeretem” állatokat is meg lehet szerettetni a gyerekekkel, erre jó példa a mi botsáskahadunk. Az óvodai szünetekben a gyerekek versengenek, ki vigye haza őket vendégségbe. Rengeteg nevelési helyzet adódik a gondozás során, de mégis az érzelmi hatást tartom a legfontosabbnak: az iskolából visszalátogató ovisaink mindig megkérdezik, hogy vannak a botsáskák? Ha kedvet kapott valaki a botsáskaneveléshez, kisállat-kereskedésben lehet megvásárolni.

Angyalfiné Varga Julianna
Tesz-Vesz Óvoda, Budapest
Megjelent: A Kisgyermek 2009. III. évf. 1. szám